Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova, csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok e...gyetlen szót sem. Csak elsétálok… Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt sem mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet, hogy olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem az… ez bonyolult.
Fura dolog ez a vonzódás...Azt gondolod, hogy sose tud elhatalmasodni rajtad,hogy megtudsz állni egy pontnál,hogy féken tudod tartani az érzéseidet.De közben észrevétlenül átjárja a szíved,először csak néha jut eszedbe,majd vele fekszel utána már vele kelsz.Életed része lesz,úgy,hogy nem is veszed észre és már sosem fogod tudni kitörölni a szívedből...
Miért pont ő....
xoxo
0 kommenteltek:
Megjegyzés küldése