Ha nincsenek barátaid, vagy olyan emberek amelyek közel állnak a szívedhez, akkor nem bánthat meg senki.

Néha tényleg jó dolog, ha az embernek van egy blogja. Azokat a dolgokat, amelyek aktuálisan "nem hagyják élni", nem akar senki ismerőssel megosztani meg tudja írni anonymusként. Tökéletes alkalom ez a mostani is arra, hogy elmagyarázzam az én jelenlegi helyzetem.

Jó ez a szó, hogy "kapcsolat". Mindenfajta bűnt lefed. (...) Egy barát, aki kényszerít minket, nem barát többé. És mivel erre egyetlen ellenszer az erő, mostantól sokkal erősebb leszek.

Megint valamiféle "összedőlt várban" állok. Ez az eset sokszor előfordult már velem, a barátaimmal kapcsolatban ez a második eset. Minden barátság a bizalomra épül, nem másra. Minden barát azért barát, hogy ha a másik rossz helyzetbe kerül segítek neki bármi áron, hogy újra talpra álljon. Az én barátaim közül jelen pillanatban (újra) mindenki elhagyott. Az okokat most nem részletezném, természetesen én is valamilyen szinten hibás vagyok, de ez a dolog más.
Tegnap este elgondolkodtam a történteken. Mit kellett volna másképp tennem? Mi az a dolog, amit én rontottam el? Rájöttem. Nem szabad megbízni senkiben. És igen, azt kell, hogy mondjam, ÚJRA rájöttem erre a dologra és csak még jobban erősödött bennem a tény, amely már egy ideje megfogalmazódott bennem: nem szabad senkiben sem megbízni, ha nincsenek barátaid, vagy olyan emberek amelyek közel állnak a szívedhez, akkor nem bánthat meg senki. Ezt az elvet most már még szorosabban követni fogom, bármi áron. Az természetesen egy másik szituáció, hogy ha nincs senkid, akkor magányos vagy. De ebbe most nem fogok belemenni. Lényeg a lényegében, hogy egy ismerős érzés lett úrrá rajtam a napokban, pontosan az, ami ezelőtt 7 évvel kezdődött...

Képes vagy átérezni a kétségbeesést,mikor felismered hogy minden újra olyanná válik, mint régen?

xoxo