The taste of blood - A vér illata
1. fejezet - Talán emlékek
GERARD POV'
GERARD POV'
Utálok mindenkit.
Ők is utálnak engem.
Mindig ezt mondom magamnak. Mindig emlékeztetnem kell magam erre. Nincs olyan ember ezen a földön, akit nem utálnék. Mindenkit körülöttem. Mind gusztustalanok, semmire sem jók, gyenge szarok. Élnek, lélegeznek, elpusztítanak mindent maguk körül, majd meghalnak.
Mire jó ez? Mire jó élni, ha végül meghalnak? Nincs semmilyen kibaszott pont. Az élet egy kidobott idő emberként. Hetven év nekem egy szempillantás míg nekik egy egész élet amelyben mindent tönkretehetnek. Isten szándéka ezzel az volt, hogy engem össze zavarjon. Semmi de étel, csak élelmiszer. Ők semmik de állatok nekem.
De ott van Ő.
Amikor először megláttam nem más volt, mint egy darab szemét, aki ott könyörgött szánalmasan New Yersej utcáin, utáltam érte. Saját maga, ott fagyoskodott a halálért odakint. Nem több, mint 15 éves, és abból a pénzből él amit ott keres meg kint magának.
Undorító.
Sosem beszélt velem. De még is figyelt engem. Minden alkalommal amikor a járdán sétáltam a szemével követett. Nincs ez másként ma sem. Sötét, hideg és komor Belleville utcája, a sápadt bőröm furcsán világít ki. Szeme találkozik az enyémmel, s egy rövid pillanatra odafagy tekintetem. Megállok s a fiúra nézek, de tovább tart. A fiú beszédre nyitja a száját.
-Csak azt akartam, hogy huh, öh, mondani, hogy klassz vagy. Ez a vámpírság, meg minden...-mogyoróbarna szeme megcsillant az ezüst holdfényben, és az ajka szégyenlősen elmosolyodott. Az haja a szemébe lógott egy kicsit, a kezében egy kopottas Ipodot tartott, szakadt farmert viselt, egyszóval: úgy nézett ki, mint egy normális tinédzser. Kivéve a szeme alatti táskák amik arról árulkodnak, hogy alig alszik, a ruhák lógtak rajta, biztos nem mindig tud enni.. Alacsonyabb volt, mint egy átlagos ember. Nem is érdemes ránézni, használt és kopott.
-A vámpírok nem klasszak.-mondtam neki, miközben elidőztem azzal a piszkos takaróval ami felhalmazódott a bal oldalán. Megfordultam, hogy otthagyjam amikor újra beszélni kezdett.
-Nem igazán úgy nézel ki, mint egy vámpír. - motyogta. Megrándultam a szavak hallatán, majd a fiúra néztem.
-Mármint a hajadra értettem.-mutatott rám. - Az élénk piros nem valami vámpíros.
-Szeretem a vörös hajam. - röfögtem vissza, majd el akartam indulni.
Ő továbbra sem hagyta abba.
-Szóval vámpír vagy? A szemeid....... de még mindig nem úgy nézel ki. Elég sápadt vagy, de nem nézel ki úgy mint a többiek. - hirtelen felugrott. Hirtelen hátra botlottam egy kicsit és ő elmosolyodott.
-Szomjas vagy? - kérdezte lelkesen.
Meglengettem a karjaim. - Nem, kibaszottul nem vagyok szomjas.
-Kérlek, én olcsó vagyok!
-Kölyök, azt mondtam, nem.
-De szükségem van pénzre, gyerünk! Jó ízem van, esküszöm Istenre!
-Nem.
-Nos, jó vagyok a szexben is! Kérlek, szükségem van néhány dollárra, ez minden, bármit megteszek! Van itt egy hely a közelben...- Egyre kétségbeesettebb volt, s mogyoróbarna szemeiben könnyek perzselődtek. Felsóhajtottam.
-Oké, sajnálom. Mi a neved?- Nem tudom miért kérdeztem, de egyre közelebb tolta magát hozzám.
-Frank, - mondta és közben erősen a szemembe nézett. - A nevem Frank.
-Nos, Frank. Azt hiszem, nem kellene az utcán lenned. Menj haza vagy bárhova. Elszöktél?
A srác kényelmetlenül érezte magát.
-A szüleim meghaltak.- suttogta. Remek.
-Nincs más családtagod?- Megkérdeztem, hogy ne tűnjek érzéketlen bunkónak. Frank megrázta a fejét.
Ez az a pont, amikor emlékeztetnem kell magam. Utálom őt. Utálok mindent és mindenkit. Ez a gyerek sem kivétel.
De akkor miért nem teszem ezt?
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!
http://www.mychemicalromancefanfiction.com/Stories/Read/30285/THE-TASTE-OF-BLOOD/1/
-Csak azt akartam, hogy huh, öh, mondani, hogy klassz vagy. Ez a vámpírság, meg minden...-mogyoróbarna szeme megcsillant az ezüst holdfényben, és az ajka szégyenlősen elmosolyodott. Az haja a szemébe lógott egy kicsit, a kezében egy kopottas Ipodot tartott, szakadt farmert viselt, egyszóval: úgy nézett ki, mint egy normális tinédzser. Kivéve a szeme alatti táskák amik arról árulkodnak, hogy alig alszik, a ruhák lógtak rajta, biztos nem mindig tud enni.. Alacsonyabb volt, mint egy átlagos ember. Nem is érdemes ránézni, használt és kopott.
-A vámpírok nem klasszak.-mondtam neki, miközben elidőztem azzal a piszkos takaróval ami felhalmazódott a bal oldalán. Megfordultam, hogy otthagyjam amikor újra beszélni kezdett.
-Nem igazán úgy nézel ki, mint egy vámpír. - motyogta. Megrándultam a szavak hallatán, majd a fiúra néztem.
-Mármint a hajadra értettem.-mutatott rám. - Az élénk piros nem valami vámpíros.
-Szeretem a vörös hajam. - röfögtem vissza, majd el akartam indulni.
Ő továbbra sem hagyta abba.
-Szóval vámpír vagy? A szemeid....... de még mindig nem úgy nézel ki. Elég sápadt vagy, de nem nézel ki úgy mint a többiek. - hirtelen felugrott. Hirtelen hátra botlottam egy kicsit és ő elmosolyodott.
-Szomjas vagy? - kérdezte lelkesen.
Meglengettem a karjaim. - Nem, kibaszottul nem vagyok szomjas.
-Kérlek, én olcsó vagyok!
-Kölyök, azt mondtam, nem.
-De szükségem van pénzre, gyerünk! Jó ízem van, esküszöm Istenre!
-Nem.
-Nos, jó vagyok a szexben is! Kérlek, szükségem van néhány dollárra, ez minden, bármit megteszek! Van itt egy hely a közelben...- Egyre kétségbeesettebb volt, s mogyoróbarna szemeiben könnyek perzselődtek. Felsóhajtottam.
-Oké, sajnálom. Mi a neved?- Nem tudom miért kérdeztem, de egyre közelebb tolta magát hozzám.
-Frank, - mondta és közben erősen a szemembe nézett. - A nevem Frank.
-Nos, Frank. Azt hiszem, nem kellene az utcán lenned. Menj haza vagy bárhova. Elszöktél?
A srác kényelmetlenül érezte magát.
-A szüleim meghaltak.- suttogta. Remek.
-Nincs más családtagod?- Megkérdeztem, hogy ne tűnjek érzéketlen bunkónak. Frank megrázta a fejét.
Ez az a pont, amikor emlékeztetnem kell magam. Utálom őt. Utálok mindent és mindenkit. Ez a gyerek sem kivétel.
De akkor miért nem teszem ezt?
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!
http://www.mychemicalromancefanfiction.com/Stories/Read/30285/THE-TASTE-OF-BLOOD/1/
0 kommenteltek:
Megjegyzés küldése