Már 7 hónapja...

Ha követ hajítasz egy tóba, a tó vize fodrozódni kezd, majd újra kisimul. De valami örökre megváltozik, ott lent, a tó fenekén.

Tökéletes alkalom arra, hogy újra megosszam veletek azt, amire a minap tettem felfedezést, és... ami miatt teljesen össze vagyok zavarodva.

Azt hiszem, az egész múlthét vasárnap körül jutott az eszembe. Itthon űltem, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy semmi sem olyan, mint rég. Nem éreztem azt a hiányt, mint ezelőtt 7 hónappal, amikor feloszlott a My Chemical Romance.

Azt mondják, hogy az idő begyógyítja a sebeket... Na de akkor nekem csak ennyit jelentettek volna? Néha még mindig rámtőr a sírás, amikor bele gondolok az egészbe, na meg abba, hogy telljesen zavarossá vált az életem, mióta ők nincsenek. 

Ki érti ezt...

Már nem volt ugyan az az érzés, mint ezelőtti hónapokban. Már nem fájt annyira, mint akkor. Valamilyen szinten ezt nem akartam tudomásul venni, mert vagy valami más most jobban leköt (ami tilajdonképp lehetséges), vagy pedig már jobban vagyok...

Nem akarom ezt elfogadni. 6 év nem múlhat el ilyen gyorsan. 6 év érzése nem válhat ennyire semmivé mikor tudom, hogy szükségem van rájuk, csak nekik már rám nincs...

xoxo