Történetünk elején a jövő olyan fényesnek tűnt, aztán a dolgok végzetes irányt vettek.. nem tudom, miért vagyok meglepve. De az én hősöm mindig is Gerard lesz ...

Ma igazából nem szándékoztam írni. Mert nincs miről. Vagy nem tudom. Gondolkozom. Nem csináltam ma megint semmit se. 

Áh támadt egy ötletem. Beteszek néhány idézetet ide a kedvenceim közül nektek:

Jó dolgok történnek azokkal az emberekkel, akik hisznek; még jobb dolgok történnek azokkal, akik várnak, de a legjobb dolgok azoké az embereké lesznek, akik sosem adják fel.

Anyukám mindig azt mondta, hogy néha az embereknek az összes könnyüket el kell sírniuk azért, hogy a szívükben újra legyen elég hely a mosolyoknak

Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek és soha nem figyelek, mikor hova lépek. Ő pedig csak csendben messze elrepül, s néha-néha a távolban újra előkerül. Tudom, úgyse lesz az enyém, én mégis szaladok,de az évek során egyre lassabban haladok, a körülvevő emberek csak néznek rám bután, pedig én csak futok.. futok az álmaim után!

Az utóbbi időben.. Volt minden. Voltam boldog, szomorú, kiégett, üres, hiperaktív, szerencsés, szerencsétlen, sajnálkozó, nagyképű, nemtörődöm, felelőtlen, gonosz, szívtelen, vak, embertelen, hazug, önző, követelőző, és még sok más. Nem bántam meg semmit. Boldog voltam, hiszen ismét minden úgy látszott, rendbe fog jönni. De ugyan már... ! Nem is értem, hogy képzelhettem ilyet.. Nem hiszek semmiben sem. Senkiben sem. Csak élni szeretnék. Elegem van a sok sötétségből, az emberekből, a hazugságaikból, a nemtörődöm viselkedésükből, hogy mindenkinek csak saját maga számít, hogy mindenki megváltozik, és a többi.. Nem érdekel. Nem akarok szomorú lenni, nem akarok még többet bőgni emberek miatt. Nem is itt kellene lennem. Nem akarok üres lenni, nem akarok aggódni, nem akarok szívtelen lenni többször, én boldogan akarok élni, ameddig tehetem.

xoxo