Mi a mondanivaló? - Második rész (Revenge - 2004)

És elértünk a kedvenc albumomig, és pont ezen a napon, amikor az MCR 4 hónapja feloszlott... Igen. Tök gyorsan telik az idő. Sajnos. Az előző-elsőben megpróbáltam leírni, hogy mit jelent számomra az az album, meg hogy úgy alapjáratban mi a tényleges mondanivalója. De most akkor térjünk a legkedvesebb lemezemhez.

Three Cheers For Sweet Revenge (2004)

A zenekar második albuma 2004. június 4-én jelent meg. Sokan azt mondják, hogy a Revenge megjelenése hozta meg nekik az igazán nagy áttörést, ami mondjuk lehetséges, mert itt született például a Helena, vagy az Im not okay (I promise). Voltak akkoriban olyan rajongók is, akik eltávolodtak a zenekartól az album megjelenése után, mert azt mondták a zenekar külsőleg már nem volt a régi. Ez szerintem hülyeség, mert az emberek változnak, és szerintem az a jó, ha olyan stílusban alkotsz, ami TE vagy és nem olyanban, amit rád erőltetnek. Na de térjünk az album témájára.
Egy szóba el lehetne mondani az egészet: bosszú (Revenge). Gerard azt mondta, hogy a történet egy olyan személyről szól, aki egy ágyútűz által lett megölve, és tett egy alkut az ördöggel, hogy láthassa újra a szerelmét, de először ezer férfi lelket kell odaadnia a pokolnak.
Gerard elárulta, hogy az album elkészítéséhez használtak metaforákat, és mivel a banda nagyon szereti a horror filmeket, így ebből is merítettek ihletet.
A Helena című szám Gerard és Mikey nagymamájának, Elena Lee Rush-nak szól, aki Gerardot kiskorában terelgette a művészet és éneklés felé. Az „It’s not a fashion statement, I’ts a deathwish” szám eredeti címe „It's Not a Fashion Statement, It's a Fucking Deathwish” lett volna.

Egyszóval a cd újra egy történetet mond el nekünk, csak kicsit figyeljünk a szövegre és dallamra. És hogy az oké, ha egy kicsit dühös vagy...

xoxo